Minden ember más. Más dolgok iránt érdeklődünk, különböző személyiségjegyeket hordozunk, eltérő módon fejezzük ki szeretetünket és főképp más feladatokkal születtünk meg. Természetesen vannak hasonlóságaink, melyek összetartanak, összekapcsolnak minket. Nincs ez másképp egészen kicsi korunkban sem, amikor a szüleinkre, édesanyánkra vagyunk utalva.
Sokszor felnőttként sem tudjuk magunkat a megfelelő módon kifejezni, hogyan tudná ezt megtenni egy tipegő, aki főként hangbeli jelzéseket ad szüleinek.
A feltétel nélküli szereteten és megfelelő gondoskodáson felül, minden aprócska ember más módon igényli a törődést. Vannak, akik több biztatásra szorulnak,
vannak a bátrak és a visszahúzódó természetűek. Kik beszédesek és igényük az extra figyelemre igen nagy, míg mások jobban eljátszanak magukban.
És persze itt vagyunk mi, szülők. Szeretnék, hogy gyermekünk mindig boldog, nyitott és felnőttkorban jó problémamegoldó legyen. Könnyebb dolgunk van, ha gyermekünk valamiképp hasonlít ránk, hiszen magunkból kiindulva tudjuk mire van szüksége. Azonban mi történik, ha teljesen eltérő dolgok érdeklik, másmilyen a személyisége és másféle helyzetekben érzi jól magát? A válasz nagyon egyszerű, értetlenül állunk a dolgok előtt és azt kérdezzük: Vajon kitől örökölhette?
Nem tudunk vele mit kezdeni és ez tehetetlenséget, frusztrációt kelthet bennünk. Tudatos szülőként megpróbáljuk támogatni, azonban ez nem minden esetben sikerül, hiszen, ha valami számunkra idegen, a legjobb szándékaink ellenére is balul sülhetnek el a dolgok.
Ilyen esetekben, sőt minden esetben monumentális segítség, ha tudjuk milyen extra igényei vannak gyermekünknek. A kisgyermekkorban történő elemzés megajándékozza a szülőt egy extra tudással. Útmutatást ad, hogy gyermekünk milyen területeken és milyen módon igényli a plusz odafigyelést.
Támpontot nyújt a szülőnek, hogy hogyan támogathatja csemetéjét a nehezebb helyzetekben.
Ezt a megszerzett tudást a serdülőkorban is kiválóan alkalmazhatjuk és átsegíthetjük gyermekeinket ezen a bonyolult életszakaszon.